Először is, szégyellem magam... még sosem hallottam róla...Bárányok hallgatnak,rendben,a Hannibál is, bár különösebben nem tetszett, no de ez...Edward Norton, örök szerelem, Harwey Keitel az idősebb férfiakhoz való vonzódás miatt egyértelműen az, de mit számít ez Sir Anthony Hopkins mellett?Jött aztán a háttérinfo persze, hogy már nagyon szájhúzva vállalta csak el ezt a forgatást, de megtette, ennyi számít.

Ami leginkább lenyűgöz a karakterben az az intelligencia mellett az elegancia és a beteges nyugalom, ami árad belőle. Megfoghatatlanul perverz, egyben végtelenül bölcs.Selejtes jelzők, tudom.Inkább csak két mondat tőle:

"A félelem a képzelőerő ára."

"Sebeink emlékeztetnek rá, hogy a múlt tényleg megtörtént."

Mindkettőt érdemes továbbgondolni...

A 7.3 jogos.

Aluljáró, szórólapos néni:"Jézus szeret téged!"

Én: "Akkor a telefonszámát is kérném, éppen szingli vagyok."

...és amikor már kezdtem hátradőlni, abban a biztos tudatban, hogy oly nagy meglepetések bizony nem várhatók, akkor egy kölyök, egy morci harmincas nő és egy kicsit beszélni angol asszisztenciálásával csinál egy differenciáldiagnózist a Malaysian Airlines interkontinentális járatán, pár centire megközeliti Cuddy bugyiját, majd diagnosztizálja a tömeghisztériát és egy keszonbetegséget. Mindeközben csak egy macska hal meg, de ahhoz meg nincs is köze.

Képtelenség nem imádni.

"Csak azért lehetünk néha boldogok, mert általában  nem vagyunk azok. A boldogsághoz ha nem is a boldogtalanság, de a boldogságnak a hiánya is kell, amely elindít valami felé: a törekvés, az erőfeszítés. Mint ahogyan a szerelmi kielégüléshez kell a vágy, az evés öröméhez az éhségérzet a megértéshez a tudatlanság kínzó felismerése, társak találásához az egyedüllét."

Popper Péter

A mai futam után (én, aki az első autómról 1 év után tudtam meg egy hóban való elakadás során, miután két lábtörlőt tömködtem a hátsó kerekek mögé, hogy elsőkerékmeghajtású) a következőkre jutottam:

Hamilton- Alonso
Ha valaki azt mondja, számitott erre, hazudik.
Nem tudni, Ron Dennis mennyire sulykolta bele a srácba a csapatsorrendet,és vajon mennyire voltak leosztva a szerepek,de ha igy volt, akkor most alapjaiban remeg meg, Hamilton folyamatos jobb teljesitménye miatt.
És ha igen, vajon mennyire frusztrálja ez Hamiltont?Mármint az, hogy nem neki kellene interjukat adnia, hanem bájosan mosolyogva Alonso seggét kellene védenie. Ehelyett azonban rendre jobb teljesitményt nyújt, igaz, a homlokán ott virit a "bocs, hogy ennyire jó vagyok" felirat. Egyértelműen látszik, hogy maga sem hiszi el, hogy ittvan. Csak várjuk ki, amig igen:)
És vajon mennyire frusztrálja Alonsot a helyzet, mert hogy igy van, az nem lehet kérdés. Ha pedig ez továbbra is marad-amire reális esélyt látok-, Alonso latin temperamentuma és egója hogyan fogja feldolgozni azt, hogy az egyik legnagyobb ellenfele talán éppen saját csapattársa lesz, aki mellékesen newbie. És vajon nem fog-e Alonso Truli sorsára jutni, amikor menetközben változik a csapatsorrend és éppen neki kell majd kiszolgálnia Hamiltont...?

Kimi -Massa
Massa nyilvánvalóan nagy előnye az elmúlt jópár év a csapatnál. Még Ross Brawn és Schumi hiányával együtt is túlzottan összeszoktak már ahhoz, hogy szarvashibát vétsenek. Ugyanakkor Kimiből hiányzik az, ami Schumit vezéregyéniséggé tette, sőt, őszintén szólva nekem egyre inkább másnapos hobbysofőrnek tűnik, a semmitmondó nyilatkozatairól pedig ne is beszéljünk.Nyilván nem is ez a lényeg, de talán nem véletlen, hogy Jean Todt szinte minden futam után a telefonján lóg. Schumi nélkül egyelőre picit széthullani látszik a Ferrari, bár közelsem annyira, mint az Alonso-tlan Renault.

 Az én személyes kedvencem Kubica, nyilván azért, mert kelet-európai, ugyanakkor mégsem, mert zsoltikánál soha nem voltak hasonló érzéseim. Én becsszóra próbáltam, valahogy mégsem sikerült körömpiszoknyi szimpátiát sem kipréselnem magamtól, amiben talán a Mol-botrány is  közrejátszhatott, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem ennyire összetett ám a dolog. Tehetség és eredmények. Zsoltika mindkettőnek hiján volt.Vannak viszont akik bővelkednek benne, Hamilton példának okáért.
A másik oldalon ott van Scott Speed, akihez nagy reményeket fűztem,viszont egy-két gyalázatos, Sato-hoz méltó ütközésen vagy motorlefüstölésen kivül nem sokat csillogott. Persze ez utóbbinál már nehéz szétválasztani a csapatot az egyéni teljesitménytől.

Briatore tehetségkutató érzéke csődöt vallani látszik, mert Kovalainen ikertestvére csak nem akar eltűnni. Pedig már kezdtem hinni, hogy a finnek csak jók tudnak lenni.

Karthikeyan pedig egyszerűen csak hiányzik:)))

Testvéreim az Úrban, ahogyan egy zuhanó repülőn nincs ateista úgy igaz ez az M0-ás körgyűrűn autózókra is. Csak más kontextusban.

Azért csak sikerült elvánszorognom az M7-ig, ahol is mindig felmatricázott Jean-Pierre-em és én boldogan faltuk a kilométereket egészen a hirtelen támadt pit stop-ig. Kerékcsere és tankolás ugyan nem volt, de matrica ellenőrök, rendőrök, vám-és pénzügyőrök zuhataga lepett el minket, majd ismét felhőtlen jókedvvel folytattuk utunkat egészen Szántódig. Mert aztán a Handarbeit és a Rózsakert panzió között hírekre kapcsoltam...

Kurt Vonnegut Jr., az én beteges lelkemnek társa, életének 85. évében feldobta a pacskert. Az én drágám, átfüstölte az egész életét, aztán meg belehal egy fejsérülésbe...Még ez is annyira jellemző:)

(Hirtelen Hrabal jutott eszembe, aki meg galambetetés közben pottyant le az erkélyéről.)

Nem tehettem róla, könnyek szöktek a  szemembe. Kamaszkorom óta olvasom és ízlelgetem, ha pedig sokat olvasok egyazon szerzőtől, egy idő után barátként gondolok rá. Szerettem azt gondolni, hogy egyszer még akár személyesen is talpnyalhatok neki. A gondolataimban ugyanis nem volt  a nyolcvanas éveiben.Szerintem a sajátjaiban sem...

"Úgy kell élned, hogy mikor az utolsó ítelet napja eljön és ott állsz szemtől-szemben Istennel, ezt mondhasd neki: Uram, én nagyon jó ember voltam, pedig nem is hittem Benned. Mellesleg azt a szót, hogy Isten, mindenütt nagy betűvel írtam az előadásaim szövegében, csakúgy, mint a Reá vonatkozó névmásokat."