Annak a férfinak szívesen lettem volna az élete része, néhány órára is akár. Ha csupán annyi történik, hogy az intellektuális szövegével levesz a lábamról, jól megdug, aztán másnap kitessékel a lakásából se bántam volna. Mert azt pontosan tudtam, hogy nem a külseje vonz, hanem az a zseniálisan megkoreografált agya, amit nyilván hosszú évek kemény munkájával rakott össze, de engem megfőzött; a gondosan felépített, általa irányított párbeszédeink mindannyiszor saját dugámba döntöttek, és pontosan tudtam, mennyire jól szórakozik rajtam, mégis boldogan és őszintén voltam a játékszere.

Lettem volna.
(Ő engem törölt, én a telefonszámát. Szerintem csupán egyikünk bánja.)

A pomelo erőteljesen szexuális gyümölcs.
Pontosítok: a burkolat lefejtése után nagy számú külső-és belső szeméremajak néz vissza ránk.
A pomelo valójában sok-sok punci összebújva.
Csak az íze nem olyan.

A Quantum csendje egy sima egy fordítottal.
Már nagyon viszketett az ujjam a kötőtű után.

Azt mondja, a határidő február közepe. Ránézek az órára, bakker, 16:51, akkor az már elmúlt.
Elfáradok péntekre.
(Közben kiderült, hogy egyébként is január, de az meg elég szubjektív, hogy hol van egy hónapnak a közepe. Pénteken 16:51-kor különösen az.)
Jelen állapotom feljavításához egy tíz éve nem érzett ízharmónia lehet az egyik lehetséges alternatíva.

Nőnek lenni csak férfi mellett lehet igazán. Férfiból pedig egyre kevesebb. Aki mellett a hibáink megszépülnek, a rossz szokásaink mókássá válnak, a gátlásaink alkohol nélkül is oldódnak. Aki előreenged, ajtót nyit, kabátot segít fel, ruhából hámoz ki. Akinek a válla alá bújhatunk a szél elől, aki mellett magassarkúban is picik lehetünk, aki könnyedén karjaiba emel. Aki szerint leggyönyörűbbek akkor vagyunk, ha mosolygunk.
Igazi férfi mellett pedig képtelenség nem mosolyogni.

Szeretem a vékony szájú férfiakat.
Télen különösen, mikor a hidegtől összeszorult ajkak még keskenyebb vonallá szűkülnek, én pedig csak arra tudok gondolni, milyen jó is lenne addig suttogni rájuk, míg ki nem olvadnak annyira, hogy aztán úgy, és ott csókolhassak, ahogyan, és ahol szeretem.
Mert a vékony szájú férfiak jól tudják, mi a jó nekem.

Egy franciaágy bosszantóan keskeny tud lenni, ha ketten fekszenek benne, és rémisztően széles, ha nincs kivel megosztani.

Éppen most, pohár testes vörössel. Ausztrália, Melody az ex-főnök, worshiped szupernő és szuperanya, szexuálisan kielégítetlen feleség is egyben. Egy olyan év az életemből-egy újabb, tegyük hozzá- amiről utólag gondolom, okosabban kellett volna kihasználnom, ámbár nem lett volna ugyanaz, ha így teszek. Arról inkább, mit tettem tönkre magamban, másokban, lehetőségekben, jövőkben.
Nehéz.
Natalie-ról mámorosan illene, kellene. Nem az én asztalom ügyesen, ízletesen megfogalmazni emociókat, illatokat, érintéseket, gondolatokat, holott akkoriban ekörül forgott minden. Nem tettem mást, csak lihegve kerestem a szerelmet, az érzékiséget, barátságot, kötődést a magam buta, ösztönös, faltörő kos módján. Egyszerűen szólva szétbarmoltam mindent és mindenkit, ami és aki az utamba került. Legfőképpen önmagamat. Senki nem tanított meg arra, hogyan kell a társasági kapcsolatokat ügyesen kiépíteni, majd még ügyesebben ápolni. Ha már akkor tudom, amit most, nem lett volna, Paul, Laidley, Ben vagy a többi férfi, akiknek már a nevére sem emlékszem. Így volt jól. Így volt, ha nem is rendjén, mert rendezetlenül, zavarosan és zaklatottan, mámorosan felelőtlenül az a nő, aki utólag visszagondolva még most is felszínre bukkan olykor és vízözönként árad szét. Aztán valaki megszabályozta, kisebb-nagyobb kanyarokkal, de mederbe terelte, amiből ha ki is lép időnként, engedik, hogy miután lecsendesült, a megszokott útját folytassa.
Már nem szeretnék Melody lenni. Ő ugyanis boldogtalan marad élete végéig, mivel képtelen az önmagával szembeni őszinteségre. Nálam viszont-ha mégoly csigatempóban is-, lassacskán elfogadásra kerülnek a csapongások.
Natalie mostanra máshogy az enyém. A "Seven years" sem fáj már.
Utolsó pohár. Első vallomás.
(Zagyvaság lett. Szóltam előre.)

Borsó reakció autónk előtt áthaladó afro-amerikai fiatalemberre:
"Üsd el és vigyük haza!"
Medve reakció tűzoltós, felemelő filmre:
" Ha megfertőzne egy számítógépes vírus vagy rámzuhanna egy CMTS megsiratnál?"
Medve reakció akcióra:
"Tudom, hogy egy férfi szájából kissé furcsán hangzik, de TÉNYLEG fáj a fejem."

(Leírva már nem is olyan vicces. Never mind.)