Ma megbeszéltük Medvével, hogy az 50 eurós Magnum Pleasure Card nyereményemet kipótoljuk, és veszünk belőle egy kertes házat. Természetesen csak a nyereményadó szigorú befizetése után.

Egy férfi, akinek stabil alapokra helyezett, megfontoltan kidolgozott, komoly tervei vannak.

Imádom.

A legtöbb problémát ezen a ponton a macskanyál okozta. Kis fiolákba gyűjtötték, felforralták és dunsztosüvegekben, letakarva, fénytől védve tárolták. Két hét után elkészítették a melegágyakat és megfelelve a szükséges sor-,és tőtávolságnak, cseppenként elveteményezték. Hosszú hetek teltek el, mire az első kiscicák kidugták fejüket, ilyenkor besötétítettek nekik, nehogy a túlzott napfény kárt tegyen bennük, pillangókat és szitakötőket tereltek a szájukhoz, rózsaszínűre festették orrukat, bajuszkáikat szálanként futtatták csöppnyi karókra. Két hónap múltán fehér végű, bojtos farkincák bukkantak elő a cserepekből, innen tudták, hogy készen állnak balkonon töltött életükre. Azóta mindannyian az utcát pásztázzák boldogan csillogó bogárszemekkel, katonásan egymás mellett sorakozva. Fülvakarásra egyszerre kezdenek dorombolni és farkat csóválni.

Csodájukra járnak mind, kik szeretik a szépet.

Megőrülök Ashley Judd-ért.

Olyan a nő, mint egy érett őszibarack, ami pontosan kitölti felületének minden egyes négyzetcentiméterét, ott színezett, ahol éppen kell, ott dudorodik, ahol legjobban éri a nap és ott a leghamvasabb, ahol a legszembetűnőbb. Lelki nyugalmam megzavarására az utóbbi idők legalkalmasabb személye. Álmaimban hárman van, különböző hajszínekkel, de mindhárom ő végzetesen-bódítóan őrjítő. Legszívesebben beleharapnék. Álmomban meg is teszem.

Reggelente barackízű a leheletem.

A héjatlan Borsó megtekinthető itt. Meg itt.

(Innentől csak felhasználónév-jelszóval. Akinek kell, kérje levélben. Megkapja. Vagy nem.)

Allergy advice

-Recipe: No nuts.

-Ingredients: Cannot guarantee not free.

-Factory: Product made in nut free area, but nuts used elsewhere.

Világos.

Nem írok, mert tanítok. Önbizalmat idegen nyelven.

Nem írok, mert olvasok. Máshogyan, mint eddig.

Nem írok, mert írok. Asztalfióknak leginkább.

Nem írok, mert ismerkedek. Sokfélével, sokfajtával.

Nem írok, mert készülődök. A héjatlan Borsóra..

Nem írok, mert...mert geci kismalac vagyok.

(Aki megérdemelten nagyot fog bulizni pénteken a Gödörben.)

 David Carradine öngyilkos lett.

Ennyit a buddhizmusról.

Update: Hogy talán nem teljesen öngyilkosság? Akkor meg pláne.

...és akkor az ő nagy szomorúságában, midőn igazgyöngy könnycseppek gördülének le lelkének tükréből nap nap után, s sebei nem hegedének vala, hanem kínozák őtet szakadatlan, éjjel s nappal egyaránt, elhatározá az nagy bánatában, hogy ezentúl inkább geci kismalac leend. Mert mivégre is bíznók idegenekben s nyújtaná oda nekik másik orcáját is, ha még azoktól is pofon éré, kikbe bizodalmát vetette. Mert nem egy, hanem egyszerre kettő ilyen is vala az ő életében, miből okulván elhatározá, hogy eleddig oly túláradó empátiájától megszabadulék, s ha nem is szociálisan érzéketlen, de legalábbis másodfokú geci kismalac leend. Mert ezen agresszív kisállat gödörbe esvén is tanulságot szolgáltaték minden rózsaszín tütübe bújtatott álszenteskedő jótündérnek -ki valójában gödörbe kerülésének felelőse-, mikor fennhangon pirospozsgás arcocskájába üvölté:
"Ne segíts!"

Van az úgy, hogy le kell mondanunk egy számunkra fontos valakiről, azért, hogy a boldogságnak legalább a  lehetőségét megadhassuk egy harmadiknak. Mert nincs más választásunk, máskülönben konstans lelkiismeretfurdalásunk megfojtaná boldogságunkat. Az önzetlenségnek ezen formája azonban tőlünk igen távol álló dolog, ezért mi magunk sem tudjuk, vajon helyesen döntöttünk-e, és vajon megéri-e az áldozatot egyáltalán. Tudat alatt persze sejtettük még a döntés meghozatala előtt, hogy darabokra fogunk szakadni még az ideiglenes veszteség fájdalmától is, éppen ezért cselekedtük átgondolatlanul, ösztönösen, hogy időnk se maradjon a felismerésre.
Mert mi nem szeretünk lemondani. Nem szeretünk feláldozni. Nem szeretjük megfosztani magunkat boldogságforrásainktól. Nem szeretünk másokat sem ilyesmire kárhoztatni.
Cefetül mardosnak minket a jövőbeli lehetséges variánsok.
Csak reménykedni tudunk a boldog végkifejletben.
A sajátunkéban.
....
Aztán derült égből kiderül, hogy az általunk oly nagyon szeretett két személy már azelőtt boldoggá tette egymást, mielőtt önzetlen tervünk kikristályosodott volna.
Emlékezzünk legközelebb, mikor félre akarjuk tenni lobogó érzelmeinket valaki más kedvét keresve, hogy az ilyen és ehhez hasonló tettek abszolúte értelmetlenek, mert egyedül mi lehetünk olyan barmok, hogy elhittük, a fair-play még ma is élő műfaj.
A jövőbeli esetlegesen adódó hasonló gondolatfoszlányok megszületése előtt figyelmeztessük magunkat téglára erősített smirglipapírral, melyet ütemesen fejünkhöz verünk, hogy felidézhessük jelenlegi lelkiállapotunkat, annak érdekében, hogy egyszer végre valahára tudatosuljon bennünk:jótettek pedig nincsenek, azoknak az embereknek a száma pedig, akikben valóban megbízhatunk, matematikailag egészen pontosan kifejezhető:
the One.